Kétségtelen, Magyarországon megszaporodtak a szélsőjobboldali orvosok publicisztikai megszólalásai, amelyeket a kirekesztés, a gyűlölködés, a rasszizmus szellemisége hat át. Különös ez a jelenség, mert orvosokról van szó, akik gyógyítás helyett vagy mellett a kereszténységre hivatkozva nyilas eszméket terjesztenek ateisták, melegek, zsidók, cigányok és e társadalmi csoportok minden rendű-rangú „ügynökei” ellen - kirekesztésük vagy megsemmisítésük reményében. Honnan e modern Mengelék felbukkanása?

(A cikk megjelent Az Egyenlítő V. évf. 2007/5. számában)

Az alacsony foglalkoztatottság okai

A magyarországi foglalkoztatást elemző szakirodalom egységes abban, hogy legfőbb gondnak a magas inaktivitási arányt jelöli meg. Fazekas rendszerezése szerint ennek elsődleges oka a korai nyugdíjba vonulás. (Fazekas Károly: A magyar foglalkoztatási helyzet jelene és jövője. Pénzügyi Szemle LI. évf. 2. szám 194-207. old.) Ezzel összecseng Augusztinovits megállapítása, miszerint nem a nyugdíjkorhatár túl magas, hanem túl sokan vonulnak nyugdíjba idő előtt, ami elsősorban az előrehozott öregségi nyugdíj intézményének, valamint a rokkantnyugdíjasok indokolatlanul magas számának tudható be. (Augusztinovics Mária: Javaslat nyugdíj-vitához. Népszabadság 2006. szeptember 16.)

Az alacsony aktivitás további okai a reményvesztett állástalanok és a rejtett álláskeresők nagy száma, a foglalkoztatás feketepiaca. A foglalkoztatási helyzetet tovább súlyosbítja az, hogy a nyílt és rejtett munkanélküliség területileg és egyes népcsoportok (pl. iskolázatlanok, cigányok) tekintetében is erősen koncentrált. (Részletesebben ld. Fazekas, 2006)

Ezek azonban még mindig csak a közvetlen okok, melyek maguk is következmények, és a végső ok kiküszöbölése nélkül nem orvosolhatók. Augusztinovits (2006) is felhívja a figyelmet, hogy a korai nyugdíjba vonulás a munkahelyek elvesztésének vagy az attól való félelemnek tudható be. Ezzel implicite elismeri, hogy a korai nyugdíjazás maga is csak egy tünet.

„Zsanettek vagyunk mindannyian”

(Dalszöveg parafrázis)

Állítólag rendőrök megerőszakolták Zsanettet.

Tételezzük fel, hogy a történet megtörtént.

Ha az állítás igaz, Zsanettet megerőszakolták.

Ha az állítás igaz, Zsanettet rendőrök erőszakolták meg.

I.

Valóban a rendőrök az erőszaktevők a történetben?

Ha Péter és Pál megerőszakolja Zsanettet, akkor ezt személyes önkényből teszi. Cselekedete magánönkény.

Ha Péter és Pál rendőrruhában erőszakolja meg Zsanettet, akkor ezt nem pusztán személyes önkényből, hanem mások képviseletében, alkalmazottjaként teszi.

Péter és Pál bérmunkás.

Péter és Pál a minisztérium bérmunkása.

Péterre és Pálra a minisztérium adott rendőrruhát.

Péter és Pál nem erőszakolja meg Zsanettet, ha a minisztérium nem öltözteti őket rendőrruhába.

Péter és Pál rendőrruhában a munkáltatóját, a minisztériumot képviseli.

Lehetséges, hogy Zsanetten nem egyszerűen a rendőrruhás Péter és Pál, hanem a minisztérium tett erőszakot?

A hungarizmus három pillérje az Istenhit, a nacionalizmus és a „szocializmus”. A sorrendben első helyet foglal el a vallásosság, a „hungarizmus erkölcsi alapja”, de az a vallásosság, melynek Kun páter lehetne a szimbóluma. A legnagyobb kegyetlenségeket lelkiismeretfurdalás nélkül elkövető pártszolgálatos szerzetes. Mindez azért következhetett be, mert a nyilasok istenhitéből hiányzott a Biblia legfontosabb tanítása, a szeretet. Szálasi elméleti műveiben hosszú eszmefuttatásokat szentel vallási kérdéseknek, sokszor hivatkozik Istenre és Jézusra, de szinte sehol sem említi meg a szeretetet. A Bibliából csak az Újszövetséget ismeri el, az Ószövetséget teljes egészében elveti. Az Újszövetséget totális antiszemitizmusának, aszemitizmusának megfelelően is sajátos szemszögből magyarázza, Krisztust - Zajti Ferenc Zsidó volt-e Jézus c. műve alapján - nem zsidónak tekinti, hanem párthus (a sumerekkel és a magyarokkal megegyező nép) hercegnek.1 Az egyistenhitet megteremtő zsidó vallást nem ismeri el vallásként: „A zsidóság nem vallás, hanem faj, éspedig az az idegen fajú népcsoport, mely soha közösséget a magyar sorssal nem vállalt, soha semmiféle áldozatot a közösségért nem hozott és így nem szerezhetet jogot magának ahhoz, hogy ebben az erkölcsi népi közösségben élhessen. Ezért a Hungarizmus nem az antiszemitizmust (zsidóellenességet) hirdeti, hanem az aszemitizmust (zsidómentesség, Endlösung)”2

Artner Annamária: Globalizáció alulnézetben
Napvilág Kiadó 2006.
Ára: 2.200,- Ft

Az indymedia magyarország portálját olvasgatva megrökönyödtem egy könyvkritikán, mely Farkas Attila Márton tollából jelent meg Kis magyar antikapitalizmus címmel. A cím enyhe lesajnáló iróniával céloz a sokat, de nem eleget kárhoztatott magyarországi provincializmusra. Szerzőnk Pokol Béla: Globális uralmi rend és Artner Annamária: Globalizáció alulnézetben című művét egyszerre vette górcső alá. Pokol Bélára, a hazai jobboldali fősodor ismert bértollnokára kár sok szót és időt vesztegetnem – velejéig hamis eszméit ízekre szedik, s leleplezik helyettem mások –, tőle sok értelmes gondolatot hiába is várnék. De Artner Annamária műve sokkal értékesebb annál, hogy sem az őt ért, számos pontján megalapozatlan és téves kritikát szó nélkül hagyhatnám.

Szolidaritásunkat fejezzük ki Pármai Zsolttal, az Esztergomi Gépkocsigyártók Független Szakszervezetének elnökével, akit a Magyar Suzuki ZRt ismételten azért büntetett, mert az őt megválasztó gyári dolgozók érdekében véleményét merte nyilvánítani.

Miért publikálom újra másfél év eltelte után az Eszmélet 69. számában megjelent írásom? Egyrészt azon oknál fogva, hogy a magyarországi munkásosztály új típusú, a jelenlegi hagyományos polgári pártoktól radikálisan eltérő (multifunkcionális: politikai, gazdasági, ideológiai, kulturális, közösségi) politikai párt szerepet is betöltő, de azon túlmutató, szintetizáló osztályszervezetét még mindig nem sikerült létrehozni, bár már egyre többen vagyunk, akik számára magától értetődő, hogy ezt a történelem már napirendre tűzte. Másrészt a klímakatasztrófának az elmúlt másfél évben történt látványos előrehaladása fokozottan aláhúzza a sokak számára „futurisztikusnak” tetsző háborús veszélyre való figyelmeztetést. Az említett időszak terméke az is, hogy a korábban csak tudományos tanulmányokban szereplő klímamenekült szóösszetétel a tömegmédiákban is megjelent, s egyre gyakrabban használt fogalommá vált. Harmadrészt személyes okokból: a szerkesztőség által írt lead szöveg azt sugallja, hogy Lukács Történelem és osztálytudat (1923) című műve mai „alkalmazhatóságának” mérlegelőjeként, mintha magam is messianisztikus maxista lennék. Nem hagyhatom az olvasót abban a téves vélekedésben, hogy ezt a félreértésre okot adó kategorizálást magamra vonatkoztatva elfogadnám. A marxizmustól teljességgel idegen a munkásosztálynak, politikai pártjának, vagy valamely vezetőjének messiási szereppel való felruházása, tehát kategorikusan kijelentem, hogy nem vagyok „messianisztikus” marxista. Negyedrészt egy számora nem ismert tényezőből adódó hiba okán, amely eltüntette az összes általam alkalmazott dőltbetűs kiemelést, miáltal elvesztek a jelentésmódosító hangsúlyok. Ötödrészt ez a szöveg egy csiszoltabb verzió, mint ami az Eszméletben megjelent.

"Is it true that if the miners arrive in Bucharest then the system will really be overthrown? I can see an even more serious situation. It didn't seem that the miners would come and the government would go; but it seemed that democracy would fail. The movement of the civil society, the demonstrations in Bucharest and Timisoara pushed the events rather in such a direction which showed that there is a very definite demarcation line in the country. And if the miners had marched into Bucharest it would have been similar to a civil war situation. (...) The interest of the nation was to stop this process."

(Interview with Gabor Kolumbar, president of the Council of Hargitha county)

Az eretnekmozgalmak - szemben az általános vélekedéssel - nem egyszerűen a nyomor termékei voltak. Amennyiben elterjedésüket területileg vizsgáljuk, láthatjuk, hogy éppen azokon a területeken jelentkeztek elsöprő erővel, ahol - a feudalizmus átalakulásának első jeleként - megjelent egyfajta polgárosodó kézműves-kereskedő réteg. Nem a hanyatlás, hanem éppen ellenkezőleg, a fellendülés termékei voltak, és a kizsákmányolás társadalmával, e társadalom barbár fejlődésével szembeni örök ellenállást fogalmazták meg és képviselték az adott kor gondolataival és eszközeivel.

Perestroika and the redistribution of property in the Soviet Union: political perspectives and historical evidence