Ez az írás néhány éve nagy vitákat kavart a nemzetközi radikális-baloldali körökben. A szöveg helyenként egyfajta poszt-szituacionista terminológiát használva, érzékletes példákkal, a munka és a munkával szembeni spontán ellenállás példáin keresztül igyekszik megteremteni a témáról folytatandó radikális diskurzus kereteit. Kiválóan megmutatja, hogy miként finomodnak a kapitalista kizsákmányolás módszerei, hogy miként válik a munka világa (és így az egész világ) egyre rettenetesebbé és embertelenebbé - és ugyanakkor hogyan, milyen változatos formákban jelenik meg ezzel szemben a spontán ellenállás. (A szöveg második részét később közöljük - tarfor. szerk.)

 "A kapitalizmus minden területen elérte létezésének végső történelmi határait, és - éppen ez az emberi faj tragédiája - mindezt a mi bőrünkre teszi, mert nem vagyunk képesek elpusztítani."

(Az alábbi cikk, amely ma, az általános válság csúcsán aktuálisabb mint valaha, az Internacionalista Kommunista Csoport magyar nyelvű központi folyóiratának, a Kommunizmusnak a 4. számában (1997. december) jelent meg.)

Az IKCs Programorientációs téziseit itt olvashatod!

Aztán a hardcore-hoz egyre inkább társult valamilyen életforma és filozófia is. Úgy gondoltam, írok egy szerintem hiánypótló, de a teljesség igényét abszolút nélkülöző áttekintést, amely kicsit megvizsgálja a hardcore hátterét és bemutat néhány kapcsolatot a hardcore zene és a mozgalom kapcsolatáról: miként kötődhet a HC olyan gondolatokhoz, mint a vegetarianizmus/veganizmus, szociális küzdelmek, állatvédelem, pozitív agresszió, esélyegyenlőség, önrendelkezés és csináld-magad. Elég sok szó lesz amerikai történetekről és bandákról, ezt egy hardcore-ról szóló cikkben nézzétek el nekünk. Szívesen vesszük a kiegészítéseiteket, hiszen természetesen könyvet is lehetne írni, még akkor is, ha csak a legfontosabb bandákat és pillanatokat említjük.

 (A cikket az indymédiáról vettük át.)

Ha végigtekintjük az Október 80. évfordulója alkalmából megjelent történeti publikációkat, alig hiszünk a szemünknek: a szerzõk látókörébõl mintha teljesen eltűnt volna a forradalom döntő tényezője, a munkásság harca. Visszahatás lenne ez talán a szovjet korszak túlzásaira? Nem hiszem. Tudományos akadémiánk tisztelt tagjai nem hihetik most sem komolyan, hogy a történelem csupán a királyok és hadvezérek arcképcsarnoka lenne. Arról van inkább szó, hogy professzor uraink a szociális szempontokat most inkább csak elvont elméleti fejtegetéseikben hangoztatják. Amikor a konkrétumokra kerül a sor, akkor jönnek aztán mindig a királyok, a politikai elit.

(A cikket az Eszmélet 38. számából vettük át.)

A szerző előszava a Mahnovscsina történetéhez

A szöveg kiadásának története meglehetősen hányatott, és nincs híján némi általánosabb, „mozgalomtörténeti” tanulságoknak.

Nyesztor Ivanovics Mahno: Az orosz forradalom

Részletek Mahno háromkötetes memoárjából.

A mahnovscsina történetéről részletesebben itt olvashatsz!

 1994-ben Dél-Mexikó őslakói fellázadtak, részben a NAFTA-szerződés megkötése miatt, visszakövetelve földjeiket a „felejtés elleni háborúban”. Különféle önkormányzatokat állítottak föl, melyek a gyakorlatban a mexikói államon kívül álltak. De vajon - mint arról sokan beszélnek - az anarchizmus ősi fájának egy új hajtását láthatjuk bennük, vagy éppen ellenkezőleg - valamiféle liberális-liberter civilszerveződést, amely nacionalista-szeparatista célokért harcol populista eszközökkel? Az alábbi rövid írás nem hivatott ezt eldönteni, de talán némi fogalmat ad arról, hgy mi történt, mi történik Chiapasban, Mexikó e déli, jórészt indiánok lakta tagállamában.

A globalizáció színpadán az állam sztriptíztáncot lejt, amelynek végén csupán a “nélkülözhetetlen minimumot” hagyja magán: az elnyomáshoz szükséges fegyveres erõt. A nemzetállam, amelynek anyagi alapjait szétrombolták, s amelynek szuverenitása és függetlensége megszűnt, politikai osztálya pedig felszámolódott, a megavállalatok puszta biztonsági szervezetévé válik. Ahelyett, hogy a beruházásokat a szociális kiadások felé terelné, gondja inkább a társadalom ellenőrzését szolgáló eszközök fejlesztésére van.

(A cikket az Eszmélet 38. számából vettük át.) 

Banglades fővárosának (Dhakának) iparosított külvárosi területén a dolgozók zavargása és tüntetése tovább fokozódott. Munkások ezrei gyülekeztek és reggel 10 órakor egy csoport elindult a közeli ipari terület felé, ahol számos exportra termelő ruhagyár található. A rendőrség lezárta az útjukat, mire ádáz harc kezdődött. A rendőrök könnygázt és gumilövedéket használtak, mintegy 100 munkás sérült meg a harc során.