Az alábbi szöveg egy nemzetközi szolidaritási felhívás a perui bennszülöttek és az amazóniai népek harca mellett, hogy megvédjék földjeiket és ősi kultúrájukat. Ezeket a földeket és ezt a kultúrát az imperializmussal, a multinacionális cégekkel és a jobboldallal (főleg az APRÁ-val, az Unidad Nacionallal és a fujimorizmussal) szövetséges perui kormány fenyegeti, amely az USA-val aláírandó új NAFTA- egyezményhez illeszkedve alkotmányellenes rendeletekkel kormányoz.

Az Unión Socialista Libertaria (Liberter Szocialista Unió) arra hívja fel a világ anarchista, liberter és más hasonló szervezeteit, hogy írják alá, tekintsék magukénak ezt a dokumentumot, publikálják az Interneten, levelezőlistákon, újságjaikban, bulletinjeikben, állásfoglalásaikban, plakátokon, fórumokon, kulturális és politikai eseményeken, stb., egy, a perui eseményekkel szembeni egyértelmű, militáns liberter álláspont kialakításáért.

Ezért felhívjuk minden liberter elvtársunkat arra, hogy az egyéb harci módszerekkel összehangolva szervezzenek gyűléseket és demonstrációkat mindenütt a perui nagykövetségek elé, és bélyegezzék meg a perui állam és a multinacionális cégek tevékenységét az országban.

Hiszünk abban, hogy a liberter forradalmárokat a szolidaritás jellemzi, hogy vannak közös ügyeink bennszülött testvéreinkkel, hogy éreztetnünk kell velük, nincsenek egyedül, hogy az ő harcuk a mi harcunk, egészen addig, amíg képesek nem leszünk létrehozni a totális szabadság, az autonómia és az emberi fejlődés valódi társadalmát, ahol többé nem lesznek sem kizsákmányoltak, sem pedig kizsákmányolók.

 We ask our libertarian comrades to organise mobilisations and demonstrations outside Peruvian embassies in every country, in coordination with other sectors in struggle, in order to denounce the actions of the State and the multinationals in this country.

Napjainkra az emberi faj két osztályra szakadt. Az egyik osztály, a kizsákmányoltak osztálya, a proletariátus termeli mindazokat a dolgokat, termékeket, amelyek körülvesznek minket. Ennek a termelésnek a hasznát azonban a másik osztály, a kizsákmányoló burzsoázia élvezi. Ez az az osztály, amelyik, bár létszámában a másik mellett eltörpül, a világot irányítja, és érdekelt ennek a működésnek a fennmaradásában.

Az anarchizmus eszméje, amely az ember mint egyén és mint társadalmi lény életének megújítását tanítja, az ember öntudatra ébredésével függ össze, s azzal, hogy felismeri a modern társadalom igazságtalanságának gennyesedő fekélyét. Az anarchizmus ezért mindig illegálisan vagy félillegálisan létezik. Teljes legalitásban soha.

„Repítsétek levegőbe a kapitalisták várait… és ne vizet, hanem benzint locsoljatok a lángtengerre!”
(Max Hölz)

Az 1917 és 1923 közötti forradalmi hullám világszerte megrengette a tőkés rendszert. A forradalom kibontakozását nagymértékben befolyásolták a Németországban zajló harcok. Az alábbi írásban a kapitalizmus ellen harcoló németországi proletároknak kívánunk emléket állítani.

Johann Most (1846-1906) német származású forradalmár. 1880-ban szakított Németország Szociáldemokrata Pártjával (SPD), amelynek addig tagja, sőt képviselője is volt. 1879-ben Angliába, majd 1882-ben az USA-ba vándorolt ki. Freedom ill. Freiheit (Szabadság) címen jelentette meg anarchista lapját, amely komoly szerepet játszott a proletariátus kommunista programjának tisztázásában. 1883-ban alapítója a Munkások Nemzetközi Társaságának (IWPA), amely a korszak egyetlen valóban forradalmi tömegszervezeteként működött. Halálig a forradalmi anarchista kommunizmus harcosa volt, komoly harcokat folytatott mind a szociáldemokrácia, mind az individualista „anarchizmus” ellen.

A spanyol népfront tragikus példája

Számos történelmi példa igazolja, hogy egy forradalmi mozgalom többnyire komoly bajba jut, ha valamilyen módon, a viszonyok általános felfordulása nélkül, vagy ha úgy tetszik, azt megelőzően hatalomra kerül. Persze tisztázzuk rögtön az elején: forradalmi mozgalom csupán az, amely az osztálytársadalom (a jelen történelmi korszakban praktikusan a kapitalizmus, általában véve azonban minden árutermelő osztálystruktúra) teljes meghaladására törekszik. Ez a törekvés ugyanis antagonisztikusan viszonyul az osztálytársadalom, az állam, a bérmunka rendszere, a politika stb. kurrens, bevett formáihoz, amelyek konkrétan az adott társadalmi berendezkedés termékei és működtetői. Marxnak a párizsi kommünről szóló elemzései óta máig számos teoretikus és mozgalmár igyekezett valamiféle feloldást találni erre a problémára: mi a járható út akkor, amikor az osztályok közötti erőviszonyok egy adott történelmi pillanatban és egy adott helyen a proletariátus javára billennek? Miként építkezhet egy forradalmi hatalom a hozott-öröklött anyagból, illetve milyen forradalmi struktúrákat kell és lehet kiépítenie, hogy hatalmát megtarthassa éppen saját hatalmának - és azzal együtt minden hatalmi viszonyulásnak - megszüntetése érdekében? Proletárdiktatúrára lenne szükség? Vagy valamiféle föderatív forradalmi hálózatra?

Az itt következő írás az Internacionalista Kommunista Csoport magyar nyelvű központi folyóiratának, a Kommunizmusnak első számából (1991) lett átvéve.

Rudolf Rocker, az anarchoszindikalizmus egyik első teoretikusa, 1919-ben írta A szindikalizmus alapelveinek magyarázatát. Ez a szöveg határozta meg az 1919-ben alakult Szabad Munkások Németországi Egyesülésének (Freien Arbeiter-Union Deutschland, FAUD) a működését is.

A FAUD több lokális szakszervezet egyesüléséből keletkezett, és az első világháború alatt betiltott Német Szakszervezetek Szabad Szövetségének (Freien Vereinigung Deutcher Gewerkschaften) utódjaként lépett fel. 1923-ban - sikereinek csúcsán - körülbelül 170 ezer tagot számlált és ellensúlyozni tudta a reformista és centralista szakszervezetek hatását.

A FAUD a náci üldözések miatt 1933-ban megszűnt. 44 évvel később, 1977-ben az NSZK-ban megalakult egy új anarcho-szindikalista szervezet Freie Arbeiter- und Arbeiterinnen-Union, Szabad Munkások és Munkásnők Uniója, FAU néven, amely a FAUD hagyományait is magáénak vallva mindmáig működik. (tarfor szerk.)

Rudolf Rocker előadása a 12. szindikalista kongresszuson

Berlin, 1919. december 27-30.

Ricardo Flores Magon a mexikói forradalom jelentős anarchista teoretikusa, újságírója, agitátora és szervezője volt. Mexikón kívül szinte teljesen ismeretlen a neve, még anarchista körökben is. Pedig Magon igazán fontos és érdekes anarchista militáns volt, akinek írásai és gyakorlati tevékenysége jelentős hatást gyakorolt a mexikói forradalom menetére. Az általa vezetett abszurd nevű Mexikói Liberális Párt (Partido Liberal Mexicano, PLM), amely valójában ízig-vérig anarchista forradalmi csoport volt, fontos szerepet játszott a Baja California-i kommünben, amely az ukrajnai mahnovscsina (1918-1922) és a spanyol polgárháború időszakának anarchista kommunái (1936-1938) mellett mindmáig a legjelentősebb ilyen forradalmi kísérletnek számít.