Az alább olvasható levél megjelentetését a közlésben „illetékes” Élet és Irodalom elhárította. Az elutasítás indoka, hangsúlyozták, elsősorban nem tartalmi, hanem formai. Ugyanis írásom születésnapi tisztelgéshez kapcsolódik. Én azonban úgy vélem, hogy amiképpen a szóban forgó laudáció részét képezi aktuálpolitikai vonzattal is bíró formációelméleti tézis (a szocializmus történelmi jövőjéről), azonképpen nem udvariatlanság ugyanezen álláspontot vitatni – szövegkörnyezete dacára. (Megjegyzendő, a címzettől nem érkezett visszajelzés a levél előzetes és közvetlen megküldésére.)

One of the most interesting aspects of Kropotkin's political thought is the federalist idea which constantly recurs in his writings and forms one of the basic factors in his anarchist ideology. Although Kropotkin's federalism is not a systematic theory and cannot be very clearly differentiated from that of Proudhon or Bakunin, it nevertheless presents various characteristics which make its study of interest.

A munkakényszernek alávetett ember egy idő után megszűnik ember lenni. Az ember vagy igavonó barommá lesz, vagy lélektelen gépezetté. A napi munka robot, a robotoló ember pedig hús-vér robot. Ideáltipikus megjelenése ennek a zombi. A 19. századi klasszikus kapitalizmus összes szennyének 20. századi sűrítménye és végkonklúziója a munkatábor, a koncentrációs tábor, a haláltábor: a„láger”.

In the early 20th Century, anarchism entrenched itself as a mass organisational movement in Czechoslovakia, Hungary and Poland - anarchists having already been active in the 1873 uprisings in Bosnia and Herzegovina against Austro-Hungarian control. But it was primarily in Bulgaria and its neighbour Macedonia that a remarkable case of anarchist organising arose, in the midst of the power-play between the great powers. This poorly-studied movement not only blooded itself in national liberation struggles and armed opposition to both fascism and Stalinism, but developed a notably diverse and resilient mass movement, the first to adopt the controversial 1926 Platform of the Ukrainian Makhnovist exiles in Paris 2 as its lodestone. For these reasons it is vital that the revived anarchist-communist movement in the new millennium re-examine the legacy of the Balkans. This article, which begins mid-stream in 1919, is a version of an extract from the two-volume work on anarchism & syndicalism, Counter-Power, co-written by Lucien van der Walt, a global history and theory of the movement, which is due to be published in book form by AK Press in the USA in 2008.

Kik e felhívás kiadói?

Anarcho-kommunista forradalmárok, többek között a tarfor.hu internetes portál szerkesztői kollektívájának néhány tagja, akik számára egyértelmű, hogy a jelenlegi tőkés gazdasági-politikai-társadalmi világrend végsőkig embertelen és egészében diszfunkcionális, további fenntartása történelmi léptékben illuzórikus. Világméretű gazdasági és politikai összeomlás fog bekövetkezni, ám arra nincs biztosíték, hogy a munkavállalók nemzetközi tömegei oly mértékben, spontán forradalmasodnak majd, hogy sikeresen végrehajtsák a globális társadalmi forradalmat, a közösségi társadalom megteremtését. Ezért e felhívás kiadói elhatározták, hogy egy forradalmi szervezetben egyesítik a munkavállalók, korunk proletariátusának legtudatosabb, legelkötelezetebb tagjait, hogy hozzájáruljanak e történelmi küzdelem sikeréhez.

Kikhez szól felhívásunk?

Azokhoz a munkavállalókhoz – aktuális munkaügyi státuszuktól függetlenül  –, akik ráébredtek kizsákmányolt helyzetükre, akiket mély felháborodással tölt el a jelenlegi tőkés világrend igazságtalansága, akik meg kívánják változtatni a jelenlegi magántulajdonon alapuló munkamegosztási és elosztási (termelési) viszonyokat. Azokhoz az „élőhalottakhoz”, akik számára nem titok többé, hogy a tőke nap mint nap elvesz az életidejükből egy-egy fontos darabot, s a mások számára profitot termelő rabszolgamunka miatt bekövetkezett lassú kínhalál rosszabb az élet azonnali elvételénél. Azokhoz a munkavállalókhoz, korunk – hivatalosan letagadott – proletariátusának azon tagjaihoz szólunk, akik belátják, hogy a változást nem a hatalommal, befolyással bíróktól, a pénz és tőketulajdonnal rendelkezőktől, a tömegmédiák manipulációs gépezetének működtetőitől, istentől, kell várniuk, hanem azon sorstársaik tömeges cselekvésétől, akiknek létérdekük a jelenlegi rendszer forradalmi átalakítása, s akik azt is belátják, hogy ebben hatókörüknek megfelelően önmaguknak is döntő, valódi szerepük lehet. Tehát világosan látják, hogy egymástól elszigetelten lehetetlen elérniük közös céljaikat, vagyis egyesülniük kell, s minél szilárdabb és nagyobb tömegű az egyesülésük, annál nagyobb esélyük van a sikerre.

1919-ben Magyarországon forradalmi lelkesedéssel pótolták a hiányzó energiát. Amikor a Tanácsköztársaság bűneit és hősiességét vitatjuk, látni kell, hogy ezek összefüggenek. Az állam végletes gyöngesége és megnőtt feladatai közti vákumot a militánsok mozgósításával lehetett áthidalni. Morális tényezőkkel hidalták át. Itt gigászok harcáról, emberfölötti feladatokról van szó, morális heroizmusra van szükség. Ezt emberek milliói vették halálosan komolyan, ezt nehéz kisstílű korunkból megérteni.

Lehetséges-e egy olyan vidéke a nagyvilágnak, ahol a globális kapitalizmus orkánjaira és földrengéseire a lakosság politikailag aktív része fafaragással (DVD-n) és rovásírásos pólók viselésével kíván reagálni? Nyilván nem. És mégis: nemcsak hogy létezik, hanem történetesen pont az a vidék, ahol én is élek. Szubjektív, önkényes beszámoló & tépelődés a vasárnapi tüntetésről, plusz a magyarországi helyzetről.

Part I of "Four Tools For Community Control

Mutual Aid is an important and relevant anarchist concept. It shows how aspects of a better world already exist everywhere, including in Southern Africa, and how we can achieve this world, building on and extending existing cultural practices.

First published in issue number 10 of Zabalaza: A Journal of Southern African Revolutionary Anarchism, April 2009.

Hip-hop has seen artists with social and political awareness. Rarely, however, has there been hip-hop fused with unashamedly class struggle, libertarian politics. 22-year-old Comrade Malone attempts to buck that trend with his album The Spontaneous Revolt LP.

Otto Rühle: Melyik oldalra álljunk? (1940)

A második világháború a szocialista munkásmozgalom számára súlyos, létfontosságú problémákat vetett fel: ismét szembesülnie kellett egy hasonló helyzettel, mint amivel a régi munkásmozgalom került szembe az első világháború kitörésekor. Megvan a veszélye, hogy azok a hibák, melyek gyászos véget vetettek a szociáldemokráciának, megismétlődjenek. Az a kérdés, hogy vajon Liebknecht jelszava – „Az ellenség a saját országunkban van!” – ugyanúgy érvényes-e ma az osztályharcban, mint 1914-ben volt. Amikor Liebknecht ezt a jelszót kiadta, az osztályharc körülményei viszonylag egyszerűek voltak. Németországban például a félfeudális kormányzati rendszer kétségtelenül veszélyesebb ellenfél volt, mint az antant demokrata kormányzatai. Akárcsak ma, mikor Németország fasiszta kormánya látszólag sokkal veszélyesebb ellensége a munkásoknak, mint Anglia. Eszerint tehát Liebknecht jelszava jóval nagyobb érvénnyel bírna ma a németországi munkások számára, mint 1914-ben. Azonban úgy tűnik, hogy a demokratikus országokban élő munkásosztálybeliek egy másik szituációval szembesülnek. A burzsoá demokrácia a politikai és gazdasági felszabadulásukért folytatott harcukban kerül szembe velük. Mindazonáltal, a totalitárius államokkal, elsősorban a német fasizmussal folytatott háborúban a demokráciák nem tekinthetők a proletariátus fő ellenségének.