Kik e felhívás kiadói?

Anarcho-kommunista forradalmárok, többek között a tarfor.hu internetes portál szerkesztői kollektívájának néhány tagja, akik számára egyértelmű, hogy a jelenlegi tőkés gazdasági-politikai-társadalmi világrend végsőkig embertelen és egészében diszfunkcionális, további fenntartása történelmi léptékben illuzórikus. Világméretű gazdasági és politikai összeomlás fog bekövetkezni, ám arra nincs biztosíték, hogy a munkavállalók nemzetközi tömegei oly mértékben, spontán forradalmasodnak majd, hogy sikeresen végrehajtsák a globális társadalmi forradalmat, a közösségi társadalom megteremtését. Ezért e felhívás kiadói elhatározták, hogy egy forradalmi szervezetben egyesítik a munkavállalók, korunk proletariátusának legtudatosabb, legelkötelezetebb tagjait, hogy hozzájáruljanak e történelmi küzdelem sikeréhez.

Kikhez szól felhívásunk?

Azokhoz a munkavállalókhoz – aktuális munkaügyi státuszuktól függetlenül  –, akik ráébredtek kizsákmányolt helyzetükre, akiket mély felháborodással tölt el a jelenlegi tőkés világrend igazságtalansága, akik meg kívánják változtatni a jelenlegi magántulajdonon alapuló munkamegosztási és elosztási (termelési) viszonyokat. Azokhoz az „élőhalottakhoz”, akik számára nem titok többé, hogy a tőke nap mint nap elvesz az életidejükből egy-egy fontos darabot, s a mások számára profitot termelő rabszolgamunka miatt bekövetkezett lassú kínhalál rosszabb az élet azonnali elvételénél. Azokhoz a munkavállalókhoz, korunk – hivatalosan letagadott – proletariátusának azon tagjaihoz szólunk, akik belátják, hogy a változást nem a hatalommal, befolyással bíróktól, a pénz és tőketulajdonnal rendelkezőktől, a tömegmédiák manipulációs gépezetének működtetőitől, istentől, kell várniuk, hanem azon sorstársaik tömeges cselekvésétől, akiknek létérdekük a jelenlegi rendszer forradalmi átalakítása, s akik azt is belátják, hogy ebben hatókörüknek megfelelően önmaguknak is döntő, valódi szerepük lehet. Tehát világosan látják, hogy egymástól elszigetelten lehetetlen elérniük közös céljaikat, vagyis egyesülniük kell, s minél szilárdabb és nagyobb tömegű az egyesülésük, annál nagyobb esélyük van a sikerre.

Mi felhívásunk célja?

A munkavállalók (fizikai és szellemi munkások), korunk proletariátusának egyesítése egy minőségileg új, politikai-gazdasági termelő szervezetben, közösségben, kommunában. Anarcho-kommunista „párt”, óriás termelő szövetkezet, elvtársi és baráti közösség, a társadalmi forradalom leendő „fúziós erőműve”, a forradalmi proletariátus leendő osztályuralmának kristályosodási pontja, az embrionális forradalom gyakorlata a mindennapi lét bázisáról kiindulva, de céljainkban minduntalan kísérletet téve e bázis meghaladására, s a nem mindennapi lét magasabb morális, tudati és gazdasági szintjének, új minőségének elérésére. A jelenlegi nemzetközi munkásmozgalom szervezeti paradigmaváltás előtt áll, mivel hagyományos politikai pártjai, szakszervezetei, szövetkezetei, szovjet típusú munkásállamai, államszövetségei történelmi kudarcot vallottak. Fragmentált, részleges küzdelem helyett szintézisteremtő egyesülésre van szükség, a tőke támadása ellen csak offenzív küzdelem lehet eredményes. A tőkét ott kell térdre kényszeríteni, ahol a legerősebbnek képes feltüntetni önmagát: a termelés területén. A társadalmi forradalom mélységének objektív mutatói az abszolút termelékenységi paraméterek: az anarcho-kommunista politikai-gazdasági szövetkezeteknek sokkal jobb minőségű termékeket, sokkal gyorsabban és olcsóban kell termelniük. Ezen értéktöbblet forrása pedig nem más, mint a forradalmi termelésben tárgyiasuló közösségi többlet.

Mit és hogyan fogunk cselekedni?

Egyesülünk, hogy forradalmi-közösségi termékeket (a szellemi termékeket is beleértve: a forradalmi eszme legfőbb „termékünk”!) forradalmi-közösségi módon termeljünk. Milyen jellemzői vannak a forradalmi termékeknek? Rendkívül olcsó, tömegesen előállítható, funkcionális, tartós, emberközpontú, a forradalmi kreativitás tárgyiasulása. Nem diszfunkcionális, nem presztízs-, nem luxuscélokat szolgál. Nem tőkés bérmunkában készül.

Anarcho-kommunista termelői-fogyasztói szigeteket, sziget-rendszert, forradalmi hálózatot hozunk létre, melyből megpróbáljuk kizárni a tőkés termelési, fogyasztási, morális szabályokat egy közösségi világmodell gyakorlati realizálásának reményében. Természetesen nem függetleníthetjük magunkat az adott gazdasági, politikai, történelmi, földrajzi körülményeinktől, illetve saját fizikai és mentális adottságainktól, korlátainktól, de objektív és szubjektív determinánsaink minél teljesebb megismerésével lépéseket tehetünk szabadságunk bizonyos fokának kivívása érdekében. Nem utópista álmodozók vagyunk, sem üres fecsegők, sem életidegen teoretizálók. A mindennapok  társadalmi gyakorlatában szándékozunk kipróbálni az elveket. Nem riadunk meg az esetleges kudarcoktól sem, mert tudatában vagyunk a gyakorlati tapasztalatok rendkívüli értékének magunk, kortársaink és az utókor számára.

Hogyan fogunk védekezni a tőkés környezet erodáló, beolvasztó hatásai ellen? Mivel az atomizált társadalom a legkiszolgáltatottabb, ezért a minimális egyesülés is eredményesebb a semminél, de az egyesülés mérete exponenciálisan növeli a siker és a tartósság esélyét. Az egyesülés mérete, mint forma, elválaszthatatlan a tartalmi strukturálódástól, magának a társadalmi forradalomnak az elmélyülésétől, elsősorban a termelés eredményes megszervezésétől. Ehhez viszont elengedhetetlen feltétel a forradalmi osztálytudat kialakulása. Differenciált állapotában ez sajátos, proletár erkölcsöt, filozófiát, politikát, tudományt, művészetet, jogot jelent. A proletár világnézet, ideológia jelentheti számunkra a legfontosabb fegyvert, mellyel nemcsak megvédhetjük magunkat a tőkés környezet bomlasztó hatásaitól, hanem ellentámadásba mehetünk át, s egyre több támogatót, csatlakozót tudunk megnyerni a küzdelmünknek.

Minden közösség létrehozza informális és formális, íratlan s olykor írott szabályrendszerét, ez magától értetődő szükségszerűség, a mi helyzetünket legfeljebb az könnyíti meg, hogy mivel általános céljainkban az emberiség bérmunka alóli felszabadítását tűzzük ki, ez állandó továbbhaladásra ösztönöz bennünket, s nagyobb esélyt ad a partikularitás burkainak szétfeszítéséhez, hogy újabb és újabb minőségi szintekre juthassunk el leendő közösségünk fejlesztése során.

Mire támaszkodhatunk és mire nem?

Nem rendelkezünk jelentős pénztőkével, ingatlanokkal, termelési eszközökkel. Rendelkezünk viszont saját testünkkel, valamilyen fokú szakképzettséggel és munkatapasztalattal. Mi vagyunk a termelési folyamat legfontosabb, nélkülözhetetlen része, az emberi munkaerő, a humán erőforrás, amely mozgásba hozza és működteti a tőkét. Másrészt rendelkezünk az egyesülésben rejlő közösségi többlettel, mely főleg hosszabb távon különleges előnyt jelenthet a tőkével szemben. Ez a közösségi többletérték extra értéktöbblet forrása lehet, s relatív versenyelőnyt jelenthet a magántőkés alapú bérmunkával összevetve. A robot és a bérmunka, illetve a rabszolgamunka és jobbágymunka között fennálló minőségi különbség történelmi előnyt jelentett az utóbbiak javára az előbbiekkel szemben. A közösségben rejlő kooperációs többletet, ezt a hatékonysági, termelékenységi előnyt kívánjuk kiaknázni a termelő kommunákban is a tőkés bérmunkával szemben. Ezt a társadalmi többletet az államszocialista rendszerek nem tudták, vagy csak igen töredékesen tudták hasznosítani, mivel elnyomták a proletariátus kreativitását, kezdeményezőkészségét. A közösségi többletben rejlő hatalmas lehetőségeket történelmi tapasztalatok sora mutatja. Az alábbi példák csupán kiragadottak, de talán mégis érzékeltetik, hogy a közösségi többlet a tőkés termelési és politikai rendet meghaladni képes harci erőt jelenthet a forradalmi proletariátus számára. A mahnovista felkelő hadsereg sokszor lényegesen jobb fegyverzetű, többszörös túlerő ellen is győzelmet aratott; a forradalmi munkások a spanyol polgárháború idején a rendkívül rossz külső körülmények ellenére is jelentős termelékenység növelést valósítottak meg. Engels egyik amerikai és angliai termelő kommunákat bemutató írásában számtalanszor utal e közösségeket jellemző magas termelékenységre, melynek jótékony következménye az anyagi javak relatív bősége e kommunák közös tulajdonában. (Az újabban létrejött és még fennálló kommunista települések leírása, MEM 2. köt. 490-503.)

Nincs előzetes garancia a sikerre, de egyik kulcsa egészen biztosan az, hogy képesek leszünk-e tömeges hatást elérni. Azt sosem téveszthetjük szem elől, hogy távlati célunk a világméretű, nemzetek és osztályok nélküli emberi közösség. Nem érhetjük be kevesebbel, még akkor sem, ha a jelenleg uralkodó viszonyok teljesen abszurdnak és irreálisnak igyekeznek feltüntetni próbálkozásunkat.

Hogyan kezdjünk hozzá?

Terjesszük ezt a felhívást a lehető legszélesebb körben, hogy felkeltse minél több potenciális forradalmár harcostársunk figyelmét, s ösztönözze csatlakozásra egy anarcho-kommunista közösség létrehozásában. Rosszul érzed magad elidegenedett világodban? Nem találsz megoldást politikai kérdéseidre, mindenben és mindenkiben csalódtál? Nincs világnézeti iránytűd a tőkés rend ideológiai szennyáradatában? Tenni szeretnél valamit, de nem tudod mit, hogyan és kikkel? Gyere közénk! Küzdj velünk önmagadért, egymásért és egy emberibb világért! Bizonyosodj meg róla személyesen, nap mint nap, hogy az itt leírtak nem üres szavak, hanem a mindennapi gyakorlat tényei.

Mi lesz a következő lépés?

Rendszeresen összejövünk és létrehozunk egy konkrét, kézzel fogható cselekvési hálótervet. Együtt, ötletelve, érvelve, vitatkozva, kétkedve, bizonyítva. Korai még egy kész programot számon kérni. Egy bizonyos, azt az elvet követjük, hogy „kis forradalmakból lesznek a nagyok”. Lépésről lépésre.

„Ebben a forradalomban csak láncainkat veszíthetjük, és cserébe egy egész világot nyerhetünk.
Világ proletárjai, egyesüljünk!”

Bartók Gyula - Csoma Lajos - Frank - Konok Péter - varpad

kapcsolat: Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javascriptet.