logo

2010-09-08

Hatalom és terror - beszélgetések Noam Chomsky-val PDF Nyomtat Email
Elmélet - Gondolatok
Írta: Kendre, Fidusz   
2010 január 09., szombat 10:17

Noam Chomsky gondolatai a háborúról, az anarchizmusról, a hatalomról, a terrorról és a médiáról. Az összeállítás 3 angol nyelvű beszélgetés alapján készült.

TF: Az interjú 2003. április 8-án lett publikálva!

 Kérdés: A háború kezdetével a háborúellenes mozgalomnak le kéne hanyatlani az eredménytelenség miatt?

Chomsky: Ez olyan, mintha azt javasolná a rabszolgák felszabadításáért küzdőknek, a munkások, vagy a nők jogait pártolóknak, vagy bárkinek, akik a szabadságért és az igazságért aggódnak, hogy ha nem érik el a céljaikat, sőt még csak nem is közelednek hozzájuk, akkor csüggedniük kéne. Az erőfeszítesek fokozása a megfelelő reakció. Fel kellene ismernünk, hogy a mozgalom méreteiben példa nélkül álló, így szélesebb alapokra építkezhetünk. A céloknak pedig hosszútávúaknak kellene lenniük. Bush háborújának ellenzése nagyrészt azon a felismerésen alapszik, hogy Irak a ‘birodalmi törekveseknek’ csak egy speciális eleme, azt pedig széleskörben elítélik és jogosan félnek tőle. Ez a forrása a háború példa nélküli ellenzésének itthon és máshol is. Még a főáramlati sajtó is beszámol a "sürgős és zavaró" üzenetekről, amelyeket az amerikai nagykövetségek küldenek mindenfelől Washingtonba, hogy világszerte egyre több ember gondolja úgy, hogy Bush elnök nagyobb fenyegetés a világbékére nézve, mint Szaddám Husszein (Washington Post vezércikk). Ez tulajdonképpen a Clinton-korszakig nyúlik vissza, de az utóbbi időben sokkal jelentősebbé vált, nem ok nélkül. A fenyegetés valódi és ez a megfelelő hely, hogy ellenálljunk. Akármi törtenik is Irakban, a népmozgalomnak fel kellene erősödnie, hogy szembenézzen ezzel az óriási és folytatódó fenyegetéssel, ami bizonyosan új alakot ölt és szó szerint az emberi faj végzetét jelentheti. Emellett a mozgalmaknak azért kéne mozgósítaniuk, hogy elősegítsék az Iraki nép számára legkedvezőbb eredmény bekövetkezését, és persze nem csak az Iraki nép számára.
Rengeteg tennivaló van. [1]

K.: Ön egy libertariánus anarchista és mikor valaki ezt meghallja, gyakran rosszul értelmezi, amiatt, hogy ebben az országban [az Egyesült Államok - szerk.] sok témát másképp tárgyalnak es azok miatt, amiket eddig írt. Más szavakkal ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ön elveti a kormányzást és a káosz híve.

Chomsky: Az Egyesült Államok mintha nem is ehhez a világhoz tartozna ebből a szempontbol. Egy bizonyos fokig Nagy Britannia sem, de az USA mintha a Marson lenne. Itt a "libertariánus" pont az ellenkezőjét jelenti annak, amit a történelem folyamán mindig is jelentett. A libertariánus a modern európai történelemben mindvégig szocialista anarchistát jelentett, a munkásmozgalom és a szocialista mozgalom államellenes elemét. A mozgalom két ágra szakadt, nagyjábol az államot szüksegesnek tartókra és az államot elutasítókra. Előbbi a bolsevizmushoz vezetett, Leninnel, Trockijjal, és társaikkal. A másik ág, ahová a Marxisták, baloldali Marxisták (Rosa Luxemburg és mások) is tartoznak, többé-kevésbé egy ötvözetbe olvadtak az anarchisták egy nagy törzsevel, s ezt "libertariánus szocializmusnak" hívtak. Tehát a libertariánus Európaban mindig szocialistát jelentett.
Itt viszont ultrakonzervatívot jelent, mint például Ayn Rand, a Cato Intézet vagy valami hasonlót, de ez egy speciális amerikai dolog. Az USA sok dologban meglehetősen speciálisan fejlődött, ez az egyik. Odaát, Európában és számomra is mindig szocialistát és államelleneset jelentett, a szocializmus egy, az államot elutasitó ágát, ami egy jól megszervezett társadalmat jelent, amely teljesen szervezett, és semmi köze a káoszhoz, viszont demokracián alapszik, minden szinten. Ez azt jelenti, hogy a közösségeket, a munkahelyeket, az szövetsegi struktúrákat demokratikusan irányítják, az önkéntességre építve, ami nemzetközileg terjed. Ez a hagyomanyos anarchizmus. Persze az használja ezt a szót, aki akarja, de ez a főáramú hagyományos anarchizmus.

K.: Milyen körülmények között legitim a hatalom?

Chomsky: Az én értelmezésem szerint az anarchista hagyomány magja, hogy a hatalom mindig illegitim, kivéve ha be bizonyitja magáról, hogy legitim. Tehát a bizonyitás mindig azt terheli, aki azt állítja, hogy valami tekintelyelvű hierarchikus viszony legitim. Ha nem tudjak bebizonyitani, akkor az le kell bontani. Lehetséges-e egyáltalán ilyet bizonyítani? A bizonyítás nagyon nehéz, de szerintem néha meg lehet birkózni vele. Családias példával élve, ha a négyéves kisunokámmal sétálunk az utcán és elkezd rohanni, megfogom a karjat és visszahúzom, ekkor hatalmat és tekintélyt gyakorlok, de nyilvánvaló indoklást tudok rá adni.
Talán más esetekben is igazolható a hatalom gyakorlása, de először mindig meg kellene kérdezni magunktól, hogy "mért kéne elfogadnom ezt?". A hatalom gyakorlójának felelőssége, hogy valamilyen módon bebizonyítsa, hogy legitim, nem pedig másoké, hogy bebizonyítsák az illegitim voltát. Az olyan tekintélyszerű viszony, amelyik embereket mások fölé helyez, "alapból" illegitim, axiómaszerűen. Ha nem hozakodik elő nyomós érvekkel, akkor elveszett.
Hasonló a helyzet a nemzetközi ügyekben, annak, aki erőszakosan be akar avatkozni, igen alaposan be kell bizonyitani annak indokoltságát. Talán néha ez lehetséges. Személy szerint én nem vagyok elszánt pacifista, igy azt hiszem, néha tényleg igazolható az erőszak. Korábban egy cikkben azt irtam, hogy szerintem a Nyugatnak erővel meg kellett volna állítania a fasizmust és még most is így gondolom. De most már sokkal többet tudok erről, tudom, hogy a Nyugat tulajdonkeppen támogatta a fasizmust, Franco-t, Mussolinit sőt még Hitlert is. Akkoriban még nem tudtam ezt. De akkor és most is azt gondolom, hogy legitim lett volna erőszakkal megállítani azt a pestist, és végülis legitim módon állította meg. Azonban ezt érvekkel kell alátámasztani.

K.: Kisebb a bizonyítás terhe, ha gyengébb hatalmi entitásokat veszünk szemügyre?

Chomsky: Nem, ugyanolyan. Például a katonai megszállás vagy rasszista elnyomás alatt élő embereknek joguk van ellenállni. Tulajdonképpen az USA és Izrael kivételével senki sem tagadja, hogy joguk van létezni, mondjuk ha megnézzük az ENSZ-határozatokat.

K.: Most Palesztináról beszél?

Chomsky: Palesztináról vagy Dél-Afrikáról. Ha megnézzük, fontos ENSZ-határozatok ítélik el 1987-ben a nemzetközi terrorizmust és mindenkit felszólítanak, hogy tegyen valamit, hogy megállítsa ezt a pestist. Két ellenszavazat volt, az amerikai és az izraeli.
Az ok pontosan ez volt, ki is fejtették: [a határozat] kimondja, hogy "ebben a határozatban semmi sincs, ami károsan befolyásolná az emberek azon jogát, hogy a függetlenségükért küzdjenek a rasszista és gyarmatosító rezsimek és a katonai megszállás ellen". Ez Dél-Afrikát és Izraelt jelentette, következésképpen az USA megvétózta, mivel [az USA] ellenezi és nem biztosítja a jogot a rasszista és gyarmatosító rezsimek elleni harchoz.
Az USA és Izrael egyedül van ezzel. Ha az USA megvétóz egy határozatot, akkor az nem része a történelemnek, tehát az emberek nem olvasnak róla, persze attól még ott van. A terrorellenes háború nem új, hanem régi, és egyedül az USA ellenzi.
Most azt hiszem, hogy a világnak van igaza az USA ellenében. A rasszista és gyarmatositó hatalmak és idegen katonai megszállás elleni küldelem jogos. De ekkor maga megkérdi: Jogos-e az erőszak használata ennek során? Nos, azt gondolom, hogy mindig annak kell bizonyítania, aki szerint jogos. És ez igen nehéz, mind morálisan, mind taktikailag, őszintén hiszem, hogy igen ritkán lehetséges. [2]

K.: Nem gondolja, hogy túlságosan leegyszerűsíti a dolgokat, amikor azt állítja, hogy az USA úgy viselkedik mindenütt, mint egy gonosz birodalom?

Chomsky: Leegyszerűsítem a dolgokat, azt állítva, hogy az USA mindenütt gonosz birodalomként viselkedik? Igen, ez tényleg túlzott leegyszerűsítés volna. [a közönség nevet] Ezért hangsúlyozom, hogy az USA úgy viselkedik, mint bármely más hatalom. Csakhogy pont az USA a hatalmasabb, igy nem meglepő módon erőszakosabb is. De mindenki más ugyanolyan. Tehát amikor a britek irányítottak a világot, ugyanazt csinálták.
Vegyük például a kurdokat, nézzük csak meg, mit csinált Nagy-Britannia a kurdokkal. Nos, itt egy történelemlecke, amit nem tanítanak az iskolában Angliában, de tudjuk a feloldott dokumentumokból. Nagy-Britannia volt a világ vezető hatalma, de az I. világháború miatt meggyengült.
A légierő ideje épp akkor jött el, így az volt az ötlet, hogy civilek ellen kell használni. Kiszámoltak, hogy ez egy jó módszer arra, hogy csökkentsék a barbárok szétzúzásának költségeit. Churchill, aki abban az időben az iraki gyarmatügyi miniszter volt, úgy vélte, hogy ez nem elég. Kapott egy kérelmet a Királyi Légierőtől [RAF], hogy engedélyezze mérgesgázok használatát - idézem - "az ellenszegülő arabok" ellen. Az ellenszegülő arabok, akikről beszéltek, pont kurdok és afgánok voltak, nem arabok. De tudják a rasszista szóhasználatban mindenki arab, akit meg kell ölni.
A mérgesgáz volt a végső fegyver abban az időben. Tudják, a legrosszabb, amit csak el tudnak képzelni. Az egész Brit Birodalomban terjesztették. Az indiai hivatal ellenállt, azt mondták: ha mérgesgázt használtok a kurdok és az afgánok ellen, az gondokat fog nekünk okozni itt Indiaban, ahol amúgy is sok problémánk van. Felkelés lesz, az emberek dühosek lesznek és így tovább…
Churchill felháborodott, nem értette, miért "finnyáskodnak" a mérgesgáz a "civilizálatlan törzsek" elleni mérgesgáz-használatot illetően. Eleven terrort okoz, britek életét menti meg. Mindent használnunk kell, amit a tudomány lehetőve tesz, érthető? Tehat így bánnak a britek a kurdokkal es az afgánokkal. Ha sorra vesszük a többi országot, ugyanezt látjuk. Tehát biztosan hibás Amerikát "gonosz birodalomnak" bélyegezni, csak 1945 óta pont az Egyesült Államok a leghatalmasabb.

K.: Milyen módon befolyásolja a kormány a médiát?

Chomsky: Nem befolyásolja. A kormánynak szinte semmi befolyása sincs a médiára [az USA-ban - szerk.]. Ez olyan, mintha azt kérdezné: Hogyan győzi meg a kormány a General Motors-t, hogy próbálja növelni a profitot? Ennek nincs semmi értelme. A média óriási vállalatokat jelent, amelyeknek ugyanazok az érdekeik, mint az egész vállalati szférának, amely dominálja a kormányt. A kormány nem mondhatja meg a médiának, mit tegyen. Nincs hatalma hozzá. [3]

indmyediáról átvett cikk:

http://hungary.indymedia.org/node/6291

Összeállította és fordította: kendre
Lektorálta: Fidusz
Forrás:

[1] http://www.zmag.org/content/showarticle.cfm?SectionID=51&ItemID=3206
[2]http://globetrotter.berkeley.edu/people2/Chomsky/chomsky-con2.html
[3] http://monkeyfist.com/ChomskyArchive/talks/powerandterror_html

Utolsó frissítés: 2010 január 09., szombat 10:25
 
Ehhez a cikkhez regisztráció és bejelentkezés után írható megjegyzés.

Szavazz!

Hogy tetszik az oldal?
 

Bejelentkezés




Támogató: Joomla!. Designed by: Joomla 1.5 Template, ntchosting. Valid XHTML and CSS.