A kapitalizmus válságokat termel. Ez nem egyes emberek - bankárok, politikusok - egyéni „hibája”; a rendszer így működik. Az állandó profithajsza kíméletlenül elpusztít minden útjába kerülő természeti és emberi értéket, mégis folyton akadályokba ütközik: megakad a gépezet, elakad a folyamatos profitnövelés. A burzsoázia azt hívja válságnak, amikor nem tud az általa elvárt mértékben tovább gazdagodni. Ez az ő válságuk, nem a miénk! Nincsenek velük közös érdekeink! A válságkezelés első lépése, hogy fokozzák a kizsákmányolásunkat, megszorításokat vezetnek be. Csak úgy röpködnek a vadabbnál vadabb válságkezelő reformötletek. Velünk akarják megfizettetni az ő válságukat!
A pártok, szakszervezetek, egyházak… a hadseregek, börtönök, adóhivatalok… az iskolák, a média, … az egész burzsoá civilizáció a mi vérünkön élősködik. Mi nem követelünk, mert nincs mit követelnünk tőlük. Vissza akarjuk venni azt, ami a miénk: a munkánkat, az életünket, a bolygónkat! Ezt persze az uralkodó osztály nem akarja hagyni, folyik a rasszista, nacionalista uszítás, menetelnek a náci gárdák, megváltást kínál jobb- és baloldal, „szocialisták” és liberálisok, konzervatívok és fasiszták.