Az Antikapitalista Blokk (AKB!) január 29-én tartott vitaestet a jelenlegi világválságról. Az alábbiakban olvasható egy rövid, de tárgyilagos beszámoló az estről.

 Az AKB kisebb csoportok laza hálózata. A vitaest egy, reményeink szerint rendszeressé váló rendezvénysorozat nyitó programja volt. Célunk nyilvános fórumot, lehetőséget biztosítani a minél teljesebb, a totális kapitalizmuskritikai vélemények megfogalmazására.

Az est témája a válság volt. Megpróbáltunk választ keresni arra a kérdésre, hogy mennyire mély a gazdasági világválság, mennyire világméretű, és milyen tartalékai vannak még a kapitalista világrendszernek. A másik fontos kérdés az volt, hogy milyen proletárreakciókra számíthatunk a válság és a válságkezelés hatására, itt és világszerte.

Bevezetésként egy magas színvonalú és alapos, történelmi keretbe ágyazott előadás hangzott el a kapitalista rendszer működéséről, és arról, hogy a folyamatosan válságokat termelő rendszer legújabb válságának milyen újszerű elemei vannak. Elhangzott, hogy a jelenlegi válság tulajdonképpen az utóbbi évtizedek válságkezelésének terméke, ugyanakkor nem egyszerűen klasszikus túltermelési válságról van szó, mert manapság már egyre nagyobb a fiktív tőke jelentősége. Viszont mivel kizárólag az emberi munkaerő képes új értéket létrehozni (a természet által szavatolt javak megmunkálásával, amelyeket – a levegőt, a vizet, a termőföldet, az ásványi anyagokat stb.  - a kapitalisták az emberi munkaerőhöz hasonlóan szintén igyekeznek monopolizálni és kizsákmányolni, végső soron lerombolni), a válságkezelés lényege nem lehet más, mint a kizsákmányolás fokozása, a proletárok még nagyobb kiuzsorázása és a környezet még fokozottabb pusztítása.

Látszólag „egy csónakban evezünk”, tehát nekünk kizsákmányoltaknak nem áll érdekünkben semmiféle válság, de fontos hangsúlyozni, hogy a burzsoáziának és a proletariátusnak az érdekei kibékíthetetlenül szemben állnak egymással. Az ő rövidtávú érdekük vagyonuk felhalmozásának növelése, hiszen a tőke olyan, mint a cápa: ha nem úszik állandóan előre, elpusztul. A tőkefelhalmozás állandó fokozása nélkül nincs kapitalizmus, az (emberi és a természeti) kizsákmányolás állandó fokozása nélkül nem működik a rendszer. Éppen ezért hazugság, amit a kapitalista ideológusok a "fenntartható fejlődésről" mondanak nekünk, miközben a kapitalizmus által okozott problémákra gyógyírként nemes egyszerűséggel még több kapitalizmust ajánlanak. Nem akarjuk mi megfizetni az ő válságuknak a költségeit!

Életszínvonalunk, munkakörülményeink folyamatosan romlanak, egyre több küszködéssel egyre alacsonyabb színvonalon, egyre pusztuló környezetben élünk. Ez mindnyájunk alapvető létélménye, és ez a zuhanás az, ami az elsődleges radikalizáló tényező (és nem az abszolút nyomor). Ez erősíti meg a forradalmi mozgalmat. (És nem a „forradalmi tudat bevitele a tömegekbe”, ami jellemző "radikális" kapitalista elképzelés: a szokásos hierarchikus maszlag, amely a tőkés termelési rendben elfoglalt pozíciót - pl. munkás, értelmiségi, paraszt, női munkaerő, férfi munkaerő stb. stb.  - az e renddel szembeni harcra is ki akarja terjeszteni, befogva és megsemmisítve ezzel minden harci potenciált, a forradalmat az "okosok" - a "képzett ideológusok", a prolik által finanszírozott "hivatásos forradalmárok" és más szélhámosok utasításaitól és a "tömegek" engedelmességétől téve függővé.)

Nehéz megmondani, hogy milyen tartalékai vannak még a tőkés világnak, a gazdasági súlypont-áthelyeződés –ami a történelem során folyamatosan zajlott és zajlik- lehetőséget teremt-e a tőkének a bővülés újbóli beindításához. Az biztos, hogy éleződik az osztályharc, ugyanakkor egyre erősebb a burzsoázia ideológiai nyomása a proletariátus befogására, tévútra terelésére. Erős a szegényellenes propaganda, erősödik a nacionalizmus, a fasizmus.Vannak, akik a történelem szemétdombjáról összeszedett könyvek és avítt érvek segítségével újra akarják éleszteni a leninizmust, vagy éppen - mint Latin-Amerikában - átfazonírozni a "szocializmusnak" vagy éppen "kommunizmusnak" csúfolt kapitalista ideológiákat. Hihetetlen mértékig fokozódik a természeti környezet lerombolása, az életfeltételek rontása - minden szempontból.

Azt soha nem szabad elfelejteni, hogy a kapitalizmus magától nem fog megdőlni, az igazi változáshoz a rendszert meg kell dönteni. A reformista elképzelések, a reformista célokért való küzdelem nem csak hiábavalóak, hanem egyenesen a rendszerellenes mozgalom gyengítését eredményezik.

A beszélgetés (a komor témához képest...) jó hangulatban zajlott, összességében sikeres volt és konstruktív. Bízunk benne, hogy lesz folytatás!